Válassz zenei stílusodnak megfelelő cajont!

snare_1
Snare

„A vagány fekete”

Sodronyos nyírfa cajon, könnyedén állítható, modern hangzású pergővel és basszussal.
Akusztikusra hangszerelt pop-rock és mainstream zenéhez…

string_1
String

„Az elegáns flamenco”

Húros nyírfa cajon, tüzes, átütő pergőhanggal, dögös basszussal. Népzenéhez, világzenéhez,
jazz, R’n’B, fúziós zenéhez…

StringPro_1
String Pro

„A Profi”

Profi húros nyírfa cajon, igen érzékeny, de rendkívül erős (5-rétegű) ütőlappal, sokféle beállítási lehetőséggel. Sok műfajhoz igazítható, akár színpadon vagy épp a stúdióban…

MI IS A CAJON?

A cajón (kiejtése kb. „káhón”, spanyol, ’nagy doboz’) afroperui eredetű, fából készült idiofon ütőhangszer, amely leginkább egy nagy dobozra hasonlít. Elterjesztésében fontos szerepet játszott a jazz, a délspanyol flamenco, valamint az afrolatin zene. Létezése a 19. század közepe óta dokumentált, Peruban 2001-ben Nemzeti Kulturális Örökséggé nyilvánították. Különlegessége, hogy az egyetlen olyan hangszer, amelyet a zenész a tetején ülve szólaltat meg. (Forrás: Wikipédia)

A cajon nagyon jól illik különféle zenekari formációkhoz, de leginkább a halkabb, akusztikus, unplugged zenei alkalmakon van igazán helye, mint pl. templomi / imaházi zenei dicsőítés, kávéházi zenélés, kisebb klubkoncertek, unplugged koncertek, utcazene. Zenei stílusokat tekintve pedig leginkább a népzenében, világzenében és mindenféle akusztikusra áthangszerelt pop-rock és mainstream zenében van az igazi helye.

A hangszeren mély basszust, magas pergőhangot és az ezek közt lévő átmeneti hangszíneket lehet megszólaltatni két kezünk (tenyerünk és az ujjaink) segítségével. Játék közben akár ez egyik sarkunkat is használhatjuk az ütőlap tompításra, további hangszínek elérésére. A dobszerkóval ellentétben a cajonon „csak” a két kezed áll rendelkezésre, amivel meg kell oldanod a ritmust, ami egy jó kihívás. Ezt meg lehet oldani tizenhatodos (vagy nyolcados) lüktetéssel, vagy éppen paradiddle-eket játszva, úgy hogy a lábdob helyére az ütőlapon lent basszust ütünk, a pergő helyére pedig fent az ütőlap sarkában hangsúlyos ütést teszünk. Ha ügyesen játszunk a hangsúlyozással, vagyis elegendő dinamikai különbség van a basszus-pergő és a köztes hangsúlytalan hangok között, nagyon jó kis groove-ok at lehet játszani. A hangsúlytalan hangok külön hozzáadnak a ritmushoz, olyan, mintha a lábcín menne alatta, vagy mintha a ghost note-okat játszanánk egy pergőn.

A T.G. Cajon hangszerek mind úgy vannak kitalálva és beállítva, hogy az egészen apró kis ütések is szépen megszólaljanak, továbbá, hogy a basszus és a pergő hang kifejezetten karakteresen, egymástól elkülönülve szólaljon meg.

string_1