Cajon készítés, avagy mitől szól jól egy cajon? (2. rész)

Az 1. részben a faanyagról, a méretekről és az összeállításról volt szó általánosságban. Most legyen szó a hangszernek csak arról a részéről, amelyet a legtöbbször használunk, vagyis ütünk, amitől jól szól a cajon…

Az ütőlap (tapa)

Az ütőlap hangszernek az a része, amit a közönség, vagy a vásárló legelőször és legtöbbször lát, ezért sokszor túl nagy figyelmet szentelünk annak, hogy is néz ki. Persze fontos hogy esztétikus legyen, de nem minden egy jó logó, vagy egy szép minta, vagy egy menő szín, hiszen az ütőlap a cajonnak az a része, amin játszani (ütni) fogunk, szóval a hangszernek ez a része adja a hangzás minőségének nagy részét.

Faanyag

Az ütőlap rétegelt falemezből van. A leggyakrabban használt fafajták gyakorisági sorrendben: nyír, bükk. A balti nyír rétegelt lemez a legnépszerűbb és egyben a legkönnyebben beszerezhető fa (Magyarországon legalább is). Jó rezgést ad, jó basszust és magasakat ad. A bükk is viszonylag könnyen beszerezhető. Kicsit keményebb, mint a nyír. Létezik nem fa ütőlap is, pl. műanyag vagy szénszálas ütőlap…

Íme a nyír és a bükk ütőlap egymás mellett:

A minőség

Alapszabály: a magas minőségű anyagok valószínűleg jobb minőségű hangot eredményeznek, a rossz minőségű anyagok hátrányosan befolyásolják a cajon hangját. Erről már az 1. részben is írtam. Az ütőlapnál különösen fontos, hogy ne legyen a köztes rétegekben anyaghiány. Ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy a lapot erős fény felé tartjuk (lámpa), és ahol a fény feltűnően jobban bevilágítja a faanyagot, ott köztes anyaghiány van. Ilyen anyagot nem szabad ütőlapnak beépíteni.

Vastagság és rétegszám

Az átlagos ütőlap vastagság 2,5mm és 3,5 mm között mozog. A 3,5 mm vastagság feletti ütőlapok túl merevek, kemények. Nehéz rajta játszani, illetve túl nagy energiabefektetés árán lehet megszólaltatni a hangokat, ami egy hosszabb koncert során megterhelő lehet a kéznek. Ráadásul a kis apró ütések (ghost note-ok, roll-ok) nem szólalnak meg. A vékonyabb ütőlapok érzékenyebbek és jobban reagálnak a finom ütésekre is. A T.G. Cajonoknál 2,7 – 3 mm vastagságú ütőlapokat használok, ami ellenálló és elég érzékeny is egyben.

Egy jó ütőlap több réteg vékonyabb rétegből készül, hogy összességében “sűrűbb” anyagot eredményezzen. A kevesebb, vastagabb rétegből álló ütőlapok nem adnak igazán éles, magas pergőhangokat, inkább több középtartományt adnak. A minimum szint egy 3 mm vastag 3 rétegű minőségi rétegelt lemez. De az igazán profi választás egy 5 rétegből álló 2,7 mm vastag nyír ütőlap.

Mélyek és magasak

Mindig győződjünk meg róla, hogy a magas és a mély hangok jól elkülöníthetően szólnak-e a cajonon. Különösen az olcsóbb modellek esetén fordulhat elő, hogy a középtartományú hangok elfedik, “maszkolják” mind a magasakat, mind a mélyeket.

„Klikk” effekt az ütőlap sarkában

Egyes cajonoknál az ütőlap felső sarkaiban található csavar enyhén kifelé tekerésével az ütőlap és a test között kis rés keletkezik, mely játék során csattanó hangot ad. Néhány modellnél eleve a test felső sarkaiból csiszolnak le, hogy a csavarok kitekerése nélkül mindig ott legyen ez a kis rés. Nos ez ízlés kérdése, hogy egyáltalán szükség van-e erre a csattanó hangra… Szerintem jól szól a cajon enélkül is, de ez az én véleményem 🙂

Te mit gondolsz? Neked milyen ütőlapod van? Szólj hozzá facebookon.